Ahhoz, hogy a kundalini szabadon áramolhasson az útján, három csomón (vagy kapun) kell átjutnia.
Az első a Brahman csomója, mely az első csakrában található. A második a Vishnu csomója, a szívcsakrában. A harmadik pedig a Shiva csomója, a Szemöldökpontnál.
A testzárak – MulBandh, Uddiyana Bandh, Jalandhar Bandh – fontos szerepet játszanak ezeknek a kapuknak a megnyitásában. A MahaBandh enyhe nyomást gyakorol ezen területek mindegyikére, hogy a prána és az apana ki tudjon egyenlítődni a gerinc jobb és bal oldali csatornájában, és megindítja azt az áramlást, mely áthatol ezeken a csomókon.
A MulBandh összekeveri a pránát és az apanát és a harmadik csakra tüzének segítségével kimozdítja az alsó három csakrát a gyökércsakra szendergéséből. Ez megnyitja az első kaput.
Uddiyana Bandh felemeli a harmadiktól a negyedik csakrába.
Amikor a Jalandhar Bandhát megfelelően végezzük egy mantrával együtt, a gerincfolyadékban található Ojas összesűrűsödik és nem csak az ötödik csakrát nyitja meg, hanem elkezd áthatolni a hatodik csakránál található harmadik kapun. Amint a tudatosságod túljut az első, legalsó csomón, az érzetekhez, nevekhez és a dolgok formájához való ragaszkodásod lassan szűnni kezd. Az érzékekhez és a rajtuk keresztül érkező érzetekhez való viszonyod megváltozik. Mielőtt áthatolnál ezen a csomón, minden érzék magával ragadja az elmét, nehéz meditálni, vagy mozdulatlanul ülni. Minden meditáció, ami a köldök csakrát erősíti, megnyitja ennek a kapunak a tüzét és végül áttöri az első akadályt az ébredéshez vezető úton.
Amint a szívcsakránál található csomó kioldódik, helyreáll a viszony azzal kapcsolatban, ami fenntart. Vishnu azt jelenti „megtartó”. Amikor a csomó zárt, saját identitásod kapcsolatokra, párkapcsolatokra vagy egy tradicióhoz való kapcsolódásra építed. Amint a csomó oldódik, a szíved megkönnyebbül, játékos leszel és többé már nem ragaszkodsz annyira a világ formáihoz. Személyes akaratod kiterjed és egy nagyobb Isten érzete sejlik fel benned. Ez felébreszti azt a képességedet, hogy meghalld a finom hangokat – ez az Anahat, Nad, vagy a Shruti – azokat a kozmikus frekvenciákat, melyeket a jógik hallgatnak és amelyekre ráhangolódnak egy-egy mantrán való elmélkedés közben.
Legutolsóként a szemöldök központ nyílik meg. Ez a csomó már túl van az öt elemen. Az ida, a pingala és a nadik itt kereszteződnek és a légzés egy időre kiegyenlítődik mindkét orrnyílásban. Túllépsz az idő érzékelésén és az öntudat alacsonyabb szintjein. Jógi Bhadzsan azt mondja, itt látod a múltat, a jelent és a jövőt. Cselekedeteid már nem csak ennek a pillanatnak szólnak, hanem örökérvényűek. Akkor is, ha ez a csomó még mindig erősen zárt, szert tehetsz képességekre, de ragaszkodni fogsz hozzájuk, vagy összezavarnak, ahogyan az alsóbb csomók belegabalyodnak a
külső érzékletekbe. Ez a kapu különösen nagy kihívást jelent, mivel sokan azt hiszik, attól, hogy eljutottak bizonyos szellemi tartományokba, már ki is oldották a csomót. Ez a ragaszkodás rabul ejti őket. Amikor felülemelkedsz ezen, egy dualitástól mentes nyitottságban és eksztázisban találod magad és akkor mondhatod: „Wahe Guru”.
